3. fejezet

Mivel a bantháik cserbenhagyták őket, Han azt javasolta, hogy vizsgálják át a palota hangárját, hátha sikerül beindítaniuk egy gépet, amivel elhagyhatják a romokat. Luke egyetértett az ötlettel, hiszen volt még egy másik feladata is, amiért ellátogatott a Tatuinra.

A pislákoló fénypanelektől tompán megvilágított hangárban sorra járták az ócska, összetört űrjárműveket, amelyek Jabba halála után megmaradtak. A javák előszeretettel gyűjtögették a fém alkatrészeket, a droidokat, a használható járműveket, vagyis mindent elloptak, amit le tudtak szerelni. De a palotába a szerzetesek miatt nem mertek bemenni.

Han és Luke alaposan átvizsgálták a hangárt, míg végül találtak két robogót, amilyeneket Leiával használtak az Endor dzsungelében.

Luke felült a rozsdás nyeregbe, és kényelmesen elhelyezkedett.

– Már jó ideje nem vezettem ilyet – mondta.

– Igen, emlékszem a régi szép időkre, amikor az Endoron harcoltunk… – jegyezte meg elgondolkodva Han, miközben beindította az antigravitációs hajtóművet. – Menjünk vissza a Mos Eisley-i űrkikötőbe, és húzzunk el erről a bolygóról!

– Várj, Han! Valamit még el kell intéznem.

Han a barátja szemébe nézett.

– Tudtam, hogy valamit forgatsz a fejedben. Callistához köze van?

Luke némán bólintott, de nem bocsátkozott részletekbe.

– Sejthettem volna, hogy a dolgok mindig sokkal bonyolultabbak, ha egy jedivel megyek felderítésre! – sóhajtott Han.

Miközben a körülötte zajló események folyamatosan alakultak, Luke mindig a következő lépésen gondolkodott. A huttok titkos tervének híre megrémítette, ugyanakkor fájt a szíve, amiért Callista nem volt vele. Szerette volna, ha a lány a segítségére lehet a probléma megoldásában. Rendkívül jól kiegészítették egymást. Jedi lévén a szerelmük sokkal mélyebben gyökerezett, mint a közönséges halandóké.

Bár Callista több évtizeddel korábban született, mint Luke, a tudata beleolvadt a Palpatine szeme automatikus vezérlésű csatahajó komputerébe. Luke azonnal beleszeretett, amint megpillantotta Callista fluoreszkáló alakját. Majd az asszony lelke visszatért, és alakot öltött egy briliáns képességű növendék testében, aki feláldozta magát, s elpusztította a csatahajót.

Callista most ismét fizikai valóságában létezett, húsvér nő volt, és csodálatosan szép.

De a sors iróniája, hogy az átalakulás során Callista elveszítette jediképességét. Újra élő személy lehetett, de már nem olyan volt, mint azelőtt. Már nem tudtak mentális kapcsolatot teremteni egymással, csupán emlékeikben idézhették fel azokat a bensőséges pillanatokat, amikor még a csatahajó komputerébe zárva találkozott Luke-kal.

De az emlékek elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy mély érzelmek alakuljanak ki kettőjük közt. És Luke sohasem adta fel a reményt, hogy egyszer majd visszakapja Callistát olyannak, amilyennek megismerte…

Luke izgatottan és magányosan állt a düledező épület előtt, amely valaha Obi-van Kenobi otthona volt.

Han a járműnél várakozott, miközben megitta a maradék vizüket. Luke lemondott a saját részéről. Han úgy gondolta, hamarosan megérkeznek Mos Eisleyba, ahol friss vízhez, sőt hűtött italokhoz juthatnak, függetlenül attól, hogy mi történt az évek során Obi-van Kenobi házával.

Luke nyelt egyet, majd belépett a házba. Lépései visszhangzottak a néma csendben. Már sok éve nem járt itt. Az ajtó leszakadt a sarokvasakról, az előszoba fala beomlott. Törmelék torlaszolta el a bejáratot. Néhány gyökér utat tört magának a helyiség belseje felé.

A fal hasadékain át halvány fény szűrődött be. Luke léptei nyomán apró porfelhők keletkeztek. Dohos pinceszag érződött a levegőben. Jabba palotájától eltérően itt nem éltek rágcsálók, amelyek elpusztították a megmaradt szerves anyagokat. A légkondicionáló berendezést elvitte valaki, csupán a falban tátongó mélyedés utalt a helyére. Az ágyat lekopaszították, csupasz kerete csontvázra hasonlított. A hűvös sarkokban rovarok alakítottak ki maguknak kellemes fészket.

Luke megállt a szoba közepén, és körülnézett. Ez volt az a hely, ahol Obi-van Kenobi először beszélt neki az Erő létezéséről. Itt adta át neki az idős ember a fénykardot, amely valaha az apjáé volt. Ugyanakkor elhallgatta előle a teljes igazságot, mint ahogy Owen nagybátyja tette.

Luke előhúzta a fénykardját, de nem aktiválta a pengét. Ez már nem az a fegyver volt, amelyet Bentől kapott. Azt a kezével együtt elvesztette Felhővárosban. Később új kardot készített magának, amely valóban csak őhozzá tartozott.

Úgy tűnt, hogy Obi-van és Yoda megfelelően felkészítették, de Luke akkor még nagyon sok kérdésre választ keresett. A császár megmutatta neki, mekkora hatalommal rendelkezik az Erő sötét oldala, és Luke tudta, hogy még sokat kell tanulnia.

Meg kellett tanulnia, hogyan védheti meg Callistát.

– Ben – suttogta, miközben behunyta a szemét. Tudatával megpróbált áthatolni az Erő láthatatlan falain, hogy érzékelhesse tanítómestere fénylő körvonalait. – Ben, szükségem van rád – ismételte meg. A körülmények megváltoztak. Az évek folyamán Luke megtanulta, hogy nem szabad meghátrálnia a nehézségektől. Hinnie kellett abban, amit el akart érni, és végül sikerrel járt.

Ezúttal azonban hiába összpontosított mindarra, amit Ben lénye jelentett, hiába kereste Obi-van lelkét az üres lakásban, idős tanítómestere nem jelentkezett.

Eszébe jutott, amint ebben a szobában először pillantotta meg Leiát.

– Segítsen, Obi-van Kenobi! – mondta a lány holografikus képmása. – Ön az egyetlen reményünk…

Luke csendesen várakozott. Mindent megpróbált, amit csak tudott. Pedig Callista olyan dolgokra tanította meg, amelyekről nem is álmodott.

– Ben, nagyon kérlek!… – kiáltotta Luke. A teste reszketett az elkeseredéstől. Semmi válasz, csupán a ház néma csendje, és Luke emlékei…

Obi-van nem volt ott, nem jelentkezett. Luke lekuporodott a földre, és ujjával a porba rajzolgatott. Elkeserítette, hogy tanítómesterétől nem várhat több segítséget.

De talán a csend mégis egy üzenetet rejtett: Luke maga is jedilovag volt, nem kellett a tanítómesterétől segítséget várnia. Neki kellett megoldania a saját problémáit.

Luke felállt, visszaakasztotta övére a fénykardot. Még egyszer körülnézett, mintha azt várta volna, hogy megpillantja az idős embert, amint bólint neki. De nem látott senkit.

Amikor kilépett a házból, az erős fény teljesen elvakította. Mély lélegzetet vett, majd odament Hanhoz.

Han Solo a ház melletti sziklák árnyékában állt. Éppen letörölte homlokáról az izzadságot, amint Luke csatlakozott hozzá.

– Nos? – kérdezte. – Megtaláltad, amit kerestél?

– Nem és igen.

Han megrázta a fejét.

– A jedik sohasem tudnak egyenes választ adni.

– Ebben az esetben nincs egyenes válasz, Han. De végeztem a Tatuinnal. Visszamehetünk Mos Eisleyba. Tájékoztatnunk kell az Új Köztársaságot, hogy mit terveznek a huttok!